Az Egység Napja

Ukrajnában ezt az ünnepet minden évben január 22-én ünneplik. 1919-ben ezen a napon jelentették be az Ukrán Népköztársaság és a Nyugat-ukrajnai Népköztársaság egyesülését. Ukrajnában hivatalosan 1999 óta ünneplik az Egység Napját.

A magyarországi Ukrán Országos Önkormányzat január 28-án, a budapesti Ukrán Kulturális Központban emlékezett meg az eseményről. Az ünnep Olekszandr Hembik ukrán festőművész gyűjteményes kiállításának megnyitójával kezdődött.

Az Országos Önkormányzat galériájában Kravcsenko György, a szervezet elnöke köszöntötte a vendégeket. Ezt követően a moderátor ismertette a művész életútját.

Gembik Olexandr Volinyban született. 1976-ban, grafika szakon végzett az Iván Fjodorov Ukrán Nyomdaipari Főiskolán (most Lvivi Nyomdászati Akadémia). Tagja az Ukrajnai Formatervezők Szövetségének, a Magyar Festőművészek Szövetségének, a Független Magyar Szalon alkotóközösségnek, amely tagja az UNESCO szakmai szervezetének.

Fő tevékenységi területe a grafikai rendszerek tervezése. Számos, Volinyban nyomtatott plakát, szórólap, reklámposzter, leporelló, prospektus és könyv tervezője. 1994 és 1998 között nevéhez köthetők több ukrajnai vállalkozás – Volinyi Agrochim, Szamszon, Apollon, Oleny, Marka-inter – logói.

Könyv tervei: Sevcsenko: Üzenet (1999), Voliny növényritkaságai (1989), Voliny vadvilága (2003), Leszja Ukrajinka: Hét húr (1999), Jurij Pohalcsuk: Chiméra (1993), Valentina Zincsenko: Mályvák a kendőn (2007), M. Bohus: Megmaradni az örökkévalóságnak (2008). Ő rendezte sajtó alá Hartyányi Jaroszlava: Az ártatlan áldozatok emlékére című kötetét (2007).

A kiállítást Hartyányi Jaroszlava, a Magyarországon élő ukránok parlamenti szószólója, az Ukránok Európai Kongresszusának elnöke, az Ukránok Világkongresszusának első elnökhelyettese, a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület vezetője nyitotta meg. Beszélt Olekszandr Hembik művészi pályájáról, felhívta a közönség figyelmét az alkotó sokoldalúságára, a különböző irányzatokra és korszakokra, többek közt a magyarországi pályaszakaszára, és az alkotásokkal kapcsolatos személyes véleményét is megosztotta a vendégekkel.

Liliána Hembik, a művész felesége felolvasta Valentina Zincsenko ukrán költőnő A művészhez című költeményét.

Az ünnepség második részében a munkalátogatáson Budapesten tartózkodó Joszif Miljan, a kijevi görögkatolikus egyházmegye segédpüspöke szólt a megjelentekhez.

Utána Kravcsenko György és Hartyányi Jaroszlava beszélt az Egység Napjának jelentőségéről.

Az ünnepség Mihajlo Vihula gitárművész koncertjével folytatódott. A gitáros zeneszerző és pedagógus, számos nemzetközi verseny győztese 2015-ben megkapta a PRO CULTUTA MINORITATUM HUNGARIE kitüntetést.

Mihajlo Vihula zeneszerzői munkásságának része az op.86-os Olja opera, számos hangszeres kamaramű, kórusművek,150 szóló gitárra és gitár együttesekre írt szerzemény, többek közt két toccata, Emlékezés Sevcsenkóra (2002), 3 szonáta, 2 jazz-fantázia (2004-2006), egy 7 egységből álló prelúdium-ciklus (2001-2007), az op. 124-es számú Magyar rapszódia, a Koboz, a 126-os számú Capriccio, az op. 66-os számú Speculum annis quasi Chaconne, valamint dalok és színházi előadásokhoz írt kísérőzene.

Mihajlo Vihula 1981-ben született a kárpátaljai Huszton, zenepedagógus családban. Hétévesen kezdett klasszikus gitár szakon tanulni az ungvári Petőfi Sándor Művészeti Szakiskolában.

1995-ben szerezte első előadói díját Kárpátalján.

1996 és 2000 között az ungvári Állami Zádor Dezső Zeneiskolában folytatta tanulmányait Viktor Román osztályában, később pedig Fedor Szmericskánál.

2000-ben második helyen végzett Rivnében, A szülőföld tehetségei versenyen.

2000 és 2005 között a lvivi Liszenko Állami Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. 2004-ben a magyarországi Ukrán Országos Önkormányzat felkérte, hogy zenetanárként vegyen részt a diaszpórában élő ukrán gyerekek balatoni nyári táborozásán. Ettől kezdve Mihajlo Vihula tevékeny részvevője a magyarországi ukránok művészeti életének. Szólógitárosként, illetve Bernáth Ferenccel kettesben és a Veszelka Táncegyüttessel járja az országot.

2005-ben Magyarországra költözött. A Fazekas művészeti iskolában és a Miskolci Nemzeti Színházban gitárosként kezdett el dolgozni.

Még ebben az esztendőben aktív tagja és közreműködője lett a városi ukrán önkormányzatnak. Zenészként az önkormányzat 30-40 kulturális rendezvényén vett részt.

2008-ban, Siófokon megnyerte a Kálmán Imre nemzetközi zenei versenyt.

2010-ben és 2012-ben Miskolc város önkormányzata a térség legjobb muzsikusának járó díjjal tüntette ki.

Az Ukránok Világkongresszusa 2012-ben Szent György renddel ismerte el az ukrán kultúra népszerűsítéséért és gazdagításáért végzett munkáját.

2013-ban második helyezést szerzett a budapesti MobilArt nemzetközi zeneszerzői versenyen.

Az esten Mihajlo Vihula alábbi szerzeményei hangzottak el: Mikulec Benjámin előadásában a 6. Prelúdium, a Gitárszvit az Ukrán Országos Önkormányzat Ukrán dallamok (Zán Uljana – hegedű, Zán András cselló) együttesének közreműködésével, Szonáta hegedűre és gitárra, Partoral hegedűre és gitárra, M. Szkorik Melódia hegedűre, csellóra és két gitárra, Susog az erdő két gitárra. A műsor Mihajlo Vihula előadásában Az én Ukrajnám című dallal (zene: Mihajlo Vihula, szöveg: M. Romanovics) ért véget.